Egy vasárnap mondtad el
Hogy nem fog működni
Próbáltam álomba sírni magam
Mert ennek elvileg fájnia kellett volna
A tűz mellett ültünk
Miközben kialudt a láng
Tudtam, mire gondolsz
Mielőtt hangosan kimondtad volna
Ne mondd, hogy sajnálod, mert egyáltalán nem törtem össze
Nem éred meg azt az időt, amit ez elvesz
Jobban tudtam, mint hogy hagyjam, hogy összetörd a szívem
Ezen a lelken, amit sosem látsz többé, nem fogsz sebeket látni
Még mindig őt szereted, látom a szemeidben
Csak az igazságot hallom
Mindig, amikor hazudsz
Másnap reggel mosollyal
Az arcomon ébredtem
És egy hosszú listányi úriember
Boldog volt, hogy átveheti a helyed
Kevésbé értéktelen, sokkal előkelőbb
Mint amilyennek te bizonyultál
Mennyi időbe fog telni mielőtt
Észreveszed, hogy ő nem én vagyok?
Jobban tudtam, mint hogy hagyjam, hogy összetörd a szívem
Ezen a lelken, amit sosem látsz többé, nem fogsz sebeket látni
Még mindig őt szereted, látom a szemeidben
Csak az igazságot hallom
Mindig, amikor hazudsz
Éjszaka, ébren fekszel
Én pedig aludni fogok, amíg a Nap fel nem kel
Ez az ár, amit fizetsz a hibáidért
Köszönj el az álmoktól
Ne mondd, hogy sajnálod, mert nem fogok figyelni
Jobban tudtam, mint hogy hagyjam, hogy összetörd a szívem
Ezen a lelken, amit sosem látsz többé, nem fogsz sebeket látni
Még mindig őt szereted, látom a szemeidben
Csak az igazságot hallom
Mindig, amikor hazudsz
Mindig, amikor hazudsz
(Ne mondd, hogy sajnálod, mindig, amikor hazudsz)
Ne mondd, hogy sajnálod
Csak az igazságot hallom
Mindig, amikor hazudsz |