Hogyan engedhettem, hogy elsétálj, hogy csak elmenj, minden nyom nélkül?
Amikor én csak itt állok és veled veszem minden lélegzetem, ooh
Te vagy az egyetlen, aki igazán ismert engem
Hogy sétálhattál csak úgy el tőlem
Amikor csak annyit tehettem, hogy nézem, ahogy elmész?
Mert együtt nevettünk, együtt bírkóztunk meg a fájdalommal és még együtt is sírtunk
Te vagy az egyetlen, aki igazán ismert engem
Ezért vess most rám egy pillantást, ooh, csak üres tér van
És semmi nem maradt nekem, hogy emlékeztessen
Csak az arcod emléke
Ooh, vess most rám egy pillantást, hát csak üres tér van
És az, hogy visszagyere hozzám, az összes esély ellene van és ez az, amivel szembe kell néznem
Azt kívánom, bár elérhetném, hogy visszafordulj
Visszafordulj, és lássd, ahogyan sírok
Annyi mindent akarok neked mondani
Annyi ok, hogy miért
Te vagy az egyetlen, aki igazán ismert engem
Ooh, vess most rám egy pillantást, hát csak üres tér van
És semmi nem maradt nekem, hogy emlékeztessen csak az arcod emléke
Most, vess most rám egy pillantást, mert csak üres tér van
De, hogy várjak rád, csak ennyit tudok tenni és ez az, amivel szembe kell néznem
Vess most rám egy jó éles pillantást, mert én itt fogok állni
És az, hogy visszagyere hozzám, az összes esély ellene van
Ez egy lehetőség, amit meg kell ragadnom
Vess most rám egy pillantást |
AJÁNLOM AZ OLDALT
