Magányos, magányos
Szóval azt hiszed ismersz engem
Hogy te vagy az egyetlen, aki tudja ki is vagyok
Eldöntöttem, hogy ma este eltépem
A tökéletességem trónjának összes láncát
Lehet ennyire könnyű elengedni mindent?
Ha látsz valamit, ami csillog
Az nem mindig arany
Ha valamiről azt gondolod, hogy tökéletes
Az nem mindig annyira az
Annyiszor, annyiszor hagytam, hogy megmutatkozzanak az érzéseim
Ha látsz valamit, ami csillog
Az nem mindig arany
Tudod, én is csak ember vagyok, ember, végül is ember vagyok
Tudod, én is csak ember vagyok, ember, végül is ember vagyok
Lassan, lassan
Jó vagyok a kimutatásban
A végén büszkén viselem a sebeket, amiket látsz
Eldöntöttem, hogy túl sokat pazaroltam
A tökéletesség művészetére ma este
Lehet ennyire könnyű elengedni mindent?
Ha látsz valamit, ami csillog
Az nem mindig arany
Ha valamiről azt gondolod, hogy tökéletes
Az nem mindig annyira az
Annyiszor, annyiszor hagytam, hogy megmutatkozzanak az érzéseim
Ha látsz valamit, ami csillog
Az nem mindig arany
Tudod, csak elegem lett a világ vállamra nehezedő súlyából
Tudod bébi, csak belefáradtam, hogy cipeljem helyetted
Szupernő voltam rég, de ennek most vége, vége
Szerető, szerető vagyok bébi, egy katona vagyok
Ami nem azt jelenti azt, hogy mindent jelenthetek számodra
Szupernő voltam rég, de ennek most vége, vége
Ha látsz valamit, ami csillog
Az nem mindig arany
Ha valamiről azt gondolod, hogy tökéletes
Az nem mindig annyira az
Annyiszor, annyiszor hagytam, hogy megmutatkozzanak az érzéseim
Ha látsz valamit, ami csillog
Az nem mindig arany
Tudod, én is csak ember vagyok, ember, végül is ember vagyok
Tudod, én is csak ember vagyok, ember, végül is ember vagyok
Tudod, én is csak ember vagyok, ember, végül is ember vagyok
Tudod, én is csak ember vagyok, ember, végül is ember vagyok |